NAIH határozat: Munkahelyi kamerás megfigyelés jogszerűsége
A kamerás megfigyelőrendszer üzemeltetésének adatvédelmi kérdéseivel foglalkozó többrészes cikkünkben részletesen beszámoltunk arról, hogy mik a kamerás megfigyelőrendszer jogszerű üzemeltetésének követelményei. Jelen cikkünkben e témát tovább elemezzük és kifejezetten a munkahelyi kamerás megfigyelését vizsgáljuk, egy nyári NAIH határozat fontosabb megállapításainak bemutatásával.
Az Mt. vonatkozó rendelkezései
A munkahelyen alkalmazott kamerás megfigyelés kapcsán a kiindulópont a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény („Mt”), melynek 11/A.§ (1) bekezdése kimondja, hogy „a munkavállaló a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében ellenőrizhető. Ennek keretében a munkáltató technikai eszközt is alkalmazhat, erről a munkavállalót előzetesen írásban tájékoztatja.”.
A jogalkotó tehát lehetőséget ad a munkáltatók számára, hogy a munkavállalókat a munkaviszonnyal összefüggő magatartása keretében ellenőrizzék, akár technikai eszköz alkalmazásával is, mely személyesadat-kezeléssel járhat. A munkavállalók személyiségi jogának korlátozási lehetősége azonban korlátozott, hiszen a 9. § (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy „a munkavállaló személyiségi joga akkor korlátozható, ha a korlátozás a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. A személyiségi jog korlátozásának módjáról, feltételeiről és várható tartamáról, továbbá szükségességét és arányosságát alátámasztó körülményekről a munkavállalót előzetesen írásban tájékoztatni kell.”.
A NAIH NAIH/2020/643/6. számú határozatában egy munkavégzésre szolgáló helyiségben, illetve egy munkahelyi ebédlőben kihelyezett kamera vonatkozásában vizsgálta az adatkezelés jogszerűségét, melyben az alábbiak tekintetében tett megállapításokat.
Az élőkép megtekintése önmagában adatkezelésnek minősül-e?
Az Info. törvény „adatkezelés” fogalmának meghatározásához képest a GDPR fogalommeghatározása kibővítette a személyes adatokon végzett műveletek példálozó felsorolását a betekintés fogalmával, mely azóta sok esetben okozott fejtörést az adatkezelők számára, különösen a kamerás megfigyelések tekintetében. A legnagyobb kérdés e körben az, hogy maga az élőkép megtekintése az érintettek tekintetében bármilyen többletinformáció hiányában adatkezelésnek minősül-e?
A Hatóság e körben a kamerás megfigyelés „sima” személyes jelenlétnél szélesebb körű voltát és az azáltal megvalósuló részletesebb ellenőrzési lehetőséget, valamint a megfigyelés, mint egy egységes adatkezelési folyamat részfolyamatát emelte ki döntő tényezőként:
„Ma már a technika segítségével (például ráközelítéssel) ugyanis jóval szélesebb körű megfigyelésre is lehetőség van, mint a személyes jelenlétkor, így a közvetített képek megfigyelése ezekben az esetekben részletesebb ellenőrzést tesz lehetővé. Továbbá az élőképek közvetítése, illetve megfigyelése is általában valamilyen céllal történik, így egy egységes adatkezelési folyamat részelemének tekinthető, melynek következménye, hogy az adatkezelő az élőkép megtekintése alapján valamilyen döntést hoz.”
Mindemellett kimondta azt is, hogy nem minősül adatkezelésnek a betekintés, ha
„a megfigyelés során az alkalmazott technika nem kínál lehetőséget arra, hogy a megfigyelést végző személy többletinformáció birtokába jusson az érintett természetes személlyel kapcsolatban.”
A fentiek alapján – különösen a munkahelyi kamerás megfigyelés esetén – nagyon kevés esetben lehet arra hivatkozni, hogy a betekintés nem minősül a GDPR fogalommeghatározása szerint adatkezelésnek, hiszen a legtöbb esetben a kamera élőképét megfigyelő személy (munkahelyi vezető, biztonsági őr, portás) rendelkezik többletinformációval a kamera látószögébe kerülő érintettek tekintetében, számára az érintettek egyértelműen beazonosíthatóak, ellenőrizhetőek, illetve maga a megfigyelés konkrét céllal történik, mely alapján egyes szükséges intézkedések meghozatalára is sor kerülhet.
A betekintés, mint adatkezelési művelet GDPR hatálya alá vonásával szemben azzal érvelnek, hogy értelmezhetetlenné teszi többek között az érintetti jogok gyakorlását, hisz például a törlés, helyesbítés, stb. nem gyakorolható érdemben az adatkezelési kapcsán.
Az adatkezelés célja és a célra való alkalmasság
Cikksorozatunk első részében foglalkoztunk a lehetséges adatkezelési célokkal kamerarendszerek üzemeltetése során. Kétséget kizáróan a legtöbb esetben a vagyonvédelemben jelölhető meg az adatkezelési cél, nincs ez máshogy a munkahelyi kamerák esetében sem.
Vagyonvédelem
A Hatóság ismét hangsúlyozta, hogy a vagyonvédelmet elismeri, mint legitim adatkezelési célt. Szükséges azonban, hogy a megfigyelt területen legyen olyan vagyontárgy, amelynek védelme tekintetében a kamerás megfigyelés alkalmas, szükséges és arányos eszköz a cél elérésére. Amennyiben bizonyos vagyontárgy védelmében üzemel a kamera, a látószögének is kizárólag a releváns területet szabad megfigyelnie, és nem lehet erre hivatkozással a munkavállalókat figyelni.
Az Európai Adatvédelmi Testület (EDPB) állásfoglalásában az adatkezelés célját illetően rögzíti, hogy azt minden esetben kameránként egyesével kell meghatározni és írásban is megfelelően dokumentálni. Ez munkahelyi kamerák esetében az Mt. 9.§ (2) bekezdésére tekintettel is indokolt, ráadásul e szerint erről az ún. szükségességi-arányossági tesztről a munkavállalókat írásban tájékoztatni kell.
Munkafolyamatok rögzítése gyártási technológia hatékonyabbá tétele céljából
Ezzel kapcsolatosan a vizsgált ügyben a Hatóság álláspontja az volt, hogy a kamerás megfigyeléssel megvalósuló „adatkezelés szükségességét akkor tartaná igazoltnak, amennyiben arra kifejezetten, például a gyártási technológia hatékonyabbá tétele miatt lenne szükség, azaz ennek érdekében időszakosan szükség van a munkafolyamatok kamerákkal történő rögzítésére, majd a felvételek elemzésére, mely elemzési folyamat eredményeként például új gyártási technológia kerül bevezetésre.”.
A szükségességet, arányosságot és az adattakarékosság elvére tekintettel azt, hogy az elérni kívánt cél más eszközzel ésszerű módon el lehet-e érni, természetesen ez esetben is vizsgálni és dokumentálni szükséges. A kamerák látószögét javasolt úgy beállítani, hogy azok a munkavállalók megfigyelésére a lehető legkevésbé legyenek alkalmasak, például azok kizárólag a munkafolyamatra fókuszáljanak, mely körben például egy gyártási folyamatnál elegendő lehet, hogy a képbe csak a munkát éppen végző munkavállaló keze kerüljön.
A tisztességes adatkezelés elve
Általános tilalom
A NAIH már több alkalommal és a vizsgált ügyben is ismét kihangsúlyozta, hogy a kamerás megfigyelés abszolút korlátját jelenti az emberi méltóság tiszteletben tartása, ezért kamerákat nem lehet működtetni a munkavállalók és az általuk végzett tevékenység állandó jellegű megfigyelésére.
A tisztességes adatkezelés elvét sértette meg a vizsgált ügyben az adatkezelő azáltal, hogy a kihelyezett kamerák alkalmasak voltak a munkavállalók cél nélküli, állandó megfigyelésére.
Megfigyelés tilalma öltözőkben, zuhanyzókban, az illemhelyiségekben és munkaközi szünet eltöltésére kijelölt helyiségekben
A Hatóság e körben ismét felhívta arra a figyelmet, hogy
„ezen elv mentén nem lehet kamerákat elhelyezni különösen az öltözőkben, zuhanyzókban, az illemhelyiségekben tekintettel arra, hogy ezen helyiségekben a megfigyelés különösen sérti az emberi méltósághoz való jogot. Emellett a Hatóság álláspontja szerint szintén nem lehet elektronikus megfigyelőrendszert alkalmazni olyan helyiségben sem, amely a munkavállalók munkaközi szünetének eltöltése céljából lett kijelölve, mint például a munkavállalók számára kialakított ebédlő helyiség.”.
Ebédlőben egyébként kivételként szolgálhat az az eset, ha van valamilyen védendő vagyontárgy (például egy étel- vagy italautomata) és igazolható a munkáltatói érdek, amely szükségessé teszi ezen vagyontárgy fokozott védelmét (például történtek korábban lopások). Ez esetben is azonban fontos, hogy a kamera látószöge kizárólag a vagyontárgyra irányuljon és ne legyen alkalmas a munkavállalók megfigyelésére.
Az adatkezelés lehetséges jogalapja
A kamerás megfigyelés jogalapja elsősorban a Rendelet 6. cikk (1) bekezdés f) pontja, vagyis az adatkezelő jogos érdeke lehet, ezt a Hatóság határozatában a munkahelyi kamerák esetében is kifejezetten megerősítette.
Megfelelő előzetes tájékoztatás
Az előzetes tájékoztatásnak a Rendelet 13. cikkében meghatározott valamennyi információt maradéktalanul tartalmaznia kell. A Hatóság továbbá leszögezte, hogy
• tájékoztatást kell nyújtani az egyes kamerák elhelyezéséről és a vonatkozásukban fennálló célról,
• az általuk megfigyelt területről, tárgyról,
• illetőleg arról, hogy az adott kamerával közvetlen vagy rögzített megfigyelést végez-e a munkáltató.
A tájékoztatásnak ki kell terjednie a felvétel tárolásának konkrét időtartamáról, a felvételek visszanézésére vonatkozó szabályokról, illetőleg arról szóló tájékoztatásra, hogy a felvételeket milyen célból használhatja fel a munkáltató.